A szegények kaviárjának is becézett lencse ősrégi táplálékunk. Erre utal, hogy sok bronz- és vaskori lelete került napvilágra. Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Eredete a mai Afganisztán területéig vezethető vissza, ahonnan eljutott Mezopotámiába, illetve Egyiptomba. Ezeken a területeken kezdtek el foglalkozni a termesztésével. Ezt bizonyítja, hogy III. Ramszesz egyiptomi fáraó sírjában, Thébában a falképeken lencsetermesztési és -főzési jelenetek láthatók. Innen, a Nílus vidékéről jutott el Görögországba, majd a Földközi-tenger egész vidékére. Nagy becsben tartották a rómaiak is: sóval és lencsével küldték utolsó útjukra halottaikat. A lencse népszerűsége a XVII--XVIII. századtól a sokféle borsó és bab elterjedésével jelentősen csökkent, termesztése visszaesett.

A lencse fontos szerepet játszott a néphitben és a népi gyógyászatban is, alkalmazása e téren nagy múltra vezethető vissza. Az újévet még ma is lencsés étellel köszöntjük, mert a babona úgy tartja, hogy aki lencsét eszik, annak az új esztendőben sok pénze lesz. Hajdanán többek között afrodiziákumként is ajánlották.

A sokféle lencseváltozatot általában színük alapján különböztetik meg és nevezik el. Valamennyi egyformán lapos, korong alakú, de méreteik különbözőek lehetnek. Kaphatók egészben vagy felezve, hántva. A lencsének igen markáns íze van. Szabályos, kerek alakját főzés közben is megtartja.

A lencse energiatartalma 106 kcal, 444 kJ/100 gramm. Kiemelkedően sok magnézium, vas, cink, mangán, réz, króm valamint B-vitamin van benne. A zöldségekhez viszonyítva magas a fehérjetartalma (26 g/100 g), illetve jelentős mennyiségű szénhidrátot tartalmaz (53 g/100 g). Mindezek ellenére cukorbetegek étrendjének hasznos alapanyaga lehet változatosan, nem a hagyományos módokon elkészítve, hiszen glikémiás indexe alacsony. A benne lévő mézgának és pektinnek köszönhetően az étkezés után hirtelen fellépő vércukorszint-emelkedést is jelentősen csökkenti, ezért alkalmas a cukorbetegek diétájának kiegészítésére.

Jellemző továbbá rosttartalma (4 g/ 100 g élelmirost), amely alkalmassá teszi a lencsét arra, hogy rostgazdag étrend tagja legyen. A jelentős rosttartalmának köszönhetően csökkenti a teljes és az LDL-(rossz típusú) koleszterinszintet is. Itt fontos megemlíteni raffinóz (0,3 g/100 g) és stachióz (2,5 g/100 g) tartalmát. Ezek a dimer cukrok puffadást, flatulenciát okoznak, így minden olyan étrendben, ahol a puffadás, hasi diszkomfortérzet panaszokat vált ki, renyhe emésztés esetén, idősek étrendjében kerülendő. Magasabb purin tartalma (150 mg/100 g) miatt köszvényes betegek szintén nem fogyaszthatják. Jellemző tápanyagai még a fitinsav, illetve a kálium.

A lencse sokrétűen felhasználható az egészséges, betegséget megelőző étrendben. Változatosan elkészítve (akár a hagyományostól eltérő módokon) a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozásnak fontos része. A világszerte kedvelt, többféle csíra a magyar konyhán újdonságnak számít, de gyorsan terjedve egyre nagyobb divattá válik, és mára már nem csak a reformkonyha használja fel. A számtalan, fantáziával könnyen felhasználható csíra egyike a lencsecsíra, amelyet nemcsak salátákhoz, párolt zöldségekhez használhatunk fel, hanem vagdaltakhoz, palacsinta töltelékeként, töltött, rakott ételek ízesítőjeként is.

Bár hazánkban többnyire főzelékként, illetve levesként ismert, egyaránt fogyasztható nyersen salátaként, párolva köretként, főzelék formájában és megfőzve különféle fogásokban. A magvak csírái saláták változatos sorában használhatók fel. Bármilyen formában is készítjük el, ügyelni kell arra, hogy többször váltott, bő vízben mossuk. Célszerű a főzést megelőző este vízbe áztatni. Főzelékként, levesként elválaszthatatlan a füstölt, sült kolbásztól.