Az USA-ból Európába lassan átáramló új reggeliőrület tárgya a szuflé könnyedségű tésztából csészében vagy muffinformában sütött, langyosan kínálandó sütemény - a popover.

 

Ez a légies reggelisütemény a gasztrotörténészek szerint az angol Yorkshire-puding leszármazottja, és nem is olyan újszerű, mint gondolnánk. Először 1876-ban írták le a receptjét a Practical Cooking című könyvben. A kutatások szerint a Maine-ből érkezett telepesek, Portland alapítói amerikanizálták a Yorkshire-pudingot: a híg, tejből, lisztből, tojásból kevert tésztát a marha- vagy sertéssült zsírjával kikent csészékben kisütötték, néha fokhagymával, zöldfűszerekkel gazdagították. Az eredmény: a csészéből kidagadó, kérges, húsos ízű tészta, amit Portland popover pudingnak neveztek.

 

Hogy miért popover? Neve onnan származik, hogy sülés közben a sütőedényből kiduzzadó tészta elpukkan („pop”).

 

A legtöbb popover ma már nem húsos ízű, inkább vajas és könnyű, sőt, már nemcsak reggelire a kávé mellé, hanem ebéd vagy vacsora köreteként is kínálják.

 

Se szeri, se száma, annyi változata készíthető: keverhetünk az alaptésztába zúzott fokhagymát, frissen vágott petrezselyem- vagy tárkonyleveleket, rozmaringot vagy oregánót, csipetnyi gyömbér- vagy fahéjport, őrölt szegfűszeget.

 

A popovert alaposan kivajazott csészében is süthetjük, de eredeti sütőedénye fémből készült. Formája kúposabb, mint a muffinsütő mélyedései, és egy rácsszerkezetre vannak erősítve, hogy a meleg az edényeket jól körüljárhassa.

 

A popovernek nem kell szabályosnak lennie: teteje felduzzad, és bizony néha a formából kiemelve nem áll meg a lábán. Mindez mellékes, ha tésztája könnyű, kívül ropogós, belül foszlós.

 

A popoverrel hasonlóan kell bánnunk, mint a kelt tésztákkal, azaz amíg sül, a sütő ajtaját nem tanácsos kinyitni, mert a beáramló hideg levegőtől összeesik.