Ez az értékes zöldségnövény csak az utóbbi években kezdett elterjedni nálunk, elsősorban a kiskertekben. Megérdemli a felkarolást, mert tavasztól az ősz derekáig (október) felhasználható a levele, de fogyasztható a levélnyél is.
A mángoldnak az őse a répa, de levelei húsosabbak, levélnyele vastagabb. Kétéves növény, magot a második évben hoz, ami nagyon hasonlít a répáéhoz, de annál valamivel kisebb. Víz- és talajigénye megegyezik a cékláéval. Az öntözést és a kiegészítő trágyázást meghálálja. A hővel szemben igénytelenebb. Termeszthető állandó helyre való vetéssel és palántázással. A vetés ideje márciustól júniusig tart. Jól termeszthető másodnövényként zöldhagyma, hónapos retek, fejes saláta után. A termesztés módja: őszi mélyszántás, trágyázás, tavasszal talaj porhanyítás, majd vetés 40-45 cm sortávolságra, 3 cm mélyen, 4-5 cm magtávolságra. Helyben vetés esetén április elején, melegágyba márciusban és április második felében ültetjük ki 20 cm növénytávolságra. A magról vetettet ugyanilyen távolságra ritkítjuk. Az ápolási munka főleg kapálásból, trágyázásból és öntözésből áll.
A betakarítást korai vetés esetén már május végén megkezdhetjük, ahogy a levelek elérik a tenyérnyi nagyságot. Mindig a szélső, kifejlett nagy leveleket vágjuk, így késő őszig szedhető, ellentétben a spenóttal, amit hasonlóan lehet elkészíteni, de a mángold akkor is terem, mikor a spenót már letermett. Ősszel hagyjunk a földben néhány tövet, ezek a következő évben biztosítják a magszükségletet.
Ami a mángold felhasználást illeti, mint már említettük, a legegyszerűbb spenótszerűen elkészíteni, de lehet levest főzni, vagy a levélnyelet megfőzve prézlisen, tejfölösen elkészíteni, mint a karfiolt.
A mángoldnak magas az A, B1, B2 és C vitamin tartalma, ezen kívül cukrot, pektineket, szerves savakat (oxálsav, almasav, citromsav), foszfort, káliumot, kalciumot, vasat és magnéziumot tartalmaz.
|