Jellegzetes ünnepi csemege a szaloncukor, amely nélkül elképzelhetetlen a karácsonyfa.

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a 19. század első harmadában kezdtek el foglalkozni a magyar cukrászok, és napjainkban kizárólag nálunk népszerű ez a karácsonyi édesség.

Szaloncukorból manapság nagyon sokfélét vásárolhatunk a boltokban, a piacon és a cukrászdákban.

A szaloncukor híres mestercukrászok műhelyeiben született a 19. században, de ez az édesség igazán a századfordulón vált divatossá Magyarországon.

A reformkorban a polgári lakásokban divatba jött a fogadószoba, azaz a szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a fán lévő díszesen csomagolt csemege neve szaloncukor.

Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered.

Az egykori cukrászok a pozitív formákat átszitált lisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony cukrot. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és becsomagolták, és már készen is volt a szaloncukor.