Ünnepi süteményeink fenséges illatát a trópusi fűszernövényeknek köszönhetjük. A vanília (Vanilla planifolia) az egyetlen növény az orchideafélék közül, amelynek termése - a jól ismert vaníliarúd - fogyasztásra is felhasználható. Az aztékok már több mint ezer évvel ezelőtt ismerték, és kedvenc csokoládéitaluk ízesítésére használták.
Európában a spanyol hódítók közvetítése révén terjedt el mint népszerű fűszer. Azóta folyamatosan jelen van életünkben, és nem telik el nap, hogy ne találkoznánk az ízével. A sütemények, fagylaltok, puding, csokoládé és egyes likőrök, koktélok egyszerűen elképzelhetetlenek lennének nélküle.
Egyenlítő körül és a Fűvészkertben
A vanília kúszónövény, amely az Egyenlítő körüli övezet trópusi, párás, meleg éghajlatát kedveli. Manapság a legnagyobb mennyiségben a Bourbon-szigeteken (Madagaszkár, Comoro, Seychelle és Reunion), Tahitin, Mexikóban és Indonéziában termesztik. Aki „élő” vanilíanövényt szeretne látni, látogasson el a budapesti Füvészkertbe, ott az üvegházban megtekinthető.
Virágait kézzel porozzák!
Az ültetvényeken, ahol a növényeket póznákra felfuttatva nevelik, a legmunkaigényesebb feladat a virág kézzel történő beporzása. A halványsárga, illatos virágok mindössze egy napig nyílnak, így ezt a munkát nagyon rövid idő alatt és nagy szakértelemmel kell elvégezni. Ha nem történik meg időben a beporzás, nem jön létre termés.
A sárgászöld színű, fürtökben növő rudak nagyon lassan fejlődnek, teljes beérésükhöz 6-9 hónap szükséges. Amikor a termések szedésre érettek, begyűjtik őket, de ekkor a vaníliarúd még egyáltalán nem olyan, amilyennek mi ismerjük. A további feldolgozás célja az, hogy a termésben lévő aromaanyagok - közülük talán legismertebb a vanillin - átalakításával és feldúsításával különleges ízű terméket hozzanak létre.
Ennek érdekében a rudakat több alkalommal leforrázzák, dobozokban gőzölik, napon szárítják, majd közel fél éven át érlelik. A folyamat során kialakul a vaníliarúd szép barnás-feketés színe és kiváló illata. Az érlelési eljárásra minden termesztőnek megvan a saját titkos receptje, amelyet féltve őriz, hogy cége termékét különleges kuriózumként kínálhassa. Emiatt persze a vaníliatípusok minősége, aromaösszetétele is nagyon különböző, attól függően, hogy hol, milyen módszerrel állították elő.
Vaníliás cukor: mesterséges aroma?
A vanília minőségét saját háztartásunkban talán nem értékeljük olyan kifinomultan, és sokszor meglehetős drágasága miatt inkább mesterséges változatával, a vanillinnal (vaníliás cukorral) helyettesítjük. Ugyanakkor nem árt, ha tudjuk, hogy a vanília fontos világpiaci termék, és a világhírű cukrászatokban és éttermekben, ahol nagy tételben használják ezt az ízesítőt, szakértők választják ki, hogy milyen aromájú vanília kerülhet az ételkölteményekbe.
Az aromaanyag valójában nem a terméshéjban, hanem a milliónyi apró magban található, amelyek a termés érlelésekor összetapadnak. Ezért felhasználáskor a vaníliarúd óvatos felhasítása után a belsejében lévő krémszerű anyagot kell késsel kiszedni, és az ízesítendő ételhez adni. A megmaradt terméshéjat feldarabolva, porcukorba téve vaníliás cukrot készíthetünk.
A vaníliából alkoholos kivonatot is gyártanak, amelyet dohányipari termékek, parfümök, potpurrik, gyertyák illatosítására használnak.
|