MÁK

A mák őshazája Afganisztán vagy Üzbegisztán lehetett. A vegyipar számára a máktok értékes alapanyag, számos gyógyszer készítéséhez használják, többek között az erős fájdalomcsillapító morfint is ebből nyerik.

A mákszemek a konyhában kapnak fontos szerepet. Olajuk rendkívül jó minőségű, ezért étolajat is készítenek belőlük. Az olívaolajjal egyenértékű nedv saláták ízesítésére kiváló.

A mák fehérjében gazdag, értékes A-, B1-, B6- és B2-vitamin-forrás, ásványi anyag tartalma is jelentős.

Az ókori görögök és rómaiak mézzel keverve ették. Magyar különlegesség a bejgli és a mákos guba, de készül belőle rétes, fagylalt, krém, palacsinta, tészta és többféle sütemény is.

A legrégebben termesztett kultúrnövényeink közé soroljuk, hiszen magja értékes olajat és fehérjéket tartalmaz, amiért étkezési célra már ősidok óta termesztik. Jelenleg megkülönböztetünk ipari és étkezési célra termesztett fajtákat is. Ez az egyéves növény nagyobb mennyiségben Indiában, Kínában és a Közel-Keleten található. Fűrészes levélzettel, karós gyökérzettel rendelkező toktermésű növény, minek magja olajat tartalmaz. A hidegen préselt olajat étolajnak és festékolajnak, míg a melegen préseltet a szappangyártásban hasznosítják. Ha a még éretlen, zöld tokot megkarcoljuk, abból tejnedv szivárog ki, melyet beszárítanak és pogácsa alakúra gyúrva forgalmaznak. Ez az ópiumkalács, amiből régebben a morfint készítették.

A kerti mák 50--150 cm magasra is megnő, kékeszöld színű, hamvas növény. Tőlevelei hosszúkás elliptikusak, alsó szárlevelei nyelesek, a felsők szárölelők. Leveleinek alakja változó, többnyire hosszúkás-tojásdad. Szélük karéjos vagy szabálytalanul bemetszett. Virágai a szárak csúcsán, magányosan találhatók. A bimbók bókolók, és csak nyíláskor egyenesednek fel. A szirmok színe fajtánként változó, legtöbbször fehér. A gyakrabban termesztett tavaszi mák virágai az alapi részükön világosabb vagy sötétebb színű folttal díszítettek. Június-júliusban virágzik. Termése többrekeszű, sokmagvú tok, aminek az átmérője fajtától függően általában 2--8 cm. A kerti máknak díszváltozatai is vannak.

Felhasznált részei: Leginkább az érett, mag nélküli toktermés és a nyers ópium.

Hatóanyagai: A mák főalkaloidját, a morfint korábban az ópiumból állították elő, de Kabay János gyógyszerész (1896--1936) 1932-ben kidolgozott és több mint 10 országban szabadalmaztatott eljárásának köszönhetően ma már a mák üres tokjából, ill. a mák szalmájából is eloállítható a morfin. Az ópiumot úgy nyerik ki, hogy a mák éretlen tokját késsel bemetszik, majd a 6--8 óra múlva a levegőn megszáradó és besárguló nedvet fakéssel lekaparják, és ópiumkaláccsá gyúrják össze. A kereskedelemben eredettől és feldolgozási helytől függően többféle ópiumot is ismerünk.

Hatásai: Jó görcsoldó, fájdalomcsillapító és köhögéscsillapító hatással rendelkezik.

Alkalmazásai: Tokját a magyar népi orvoslásban elsősorban altató és nyugtatószerként használták, helyenként még ma is, annak ellenére, hogy jól ismerik "mérgező" hatását. Régebben gyakran használt orvosság volt a mákgubó főzet, melyet cukorral vagy tejjel ízesítve nyugtalan, sírós, ijedt gyermekeknek adták. A mákgubóból készült teát bélhurut, kólika és hasmenés ellen is itták. A magyar népi hitvilágban rontáselhárító hatása is van, de magvaihoz bőségvarázsló és termékenységvarázsló hiedelmek is kapcsolódnak. Használták szerelmi jóslások esetén is, és a "halotti ételek" között is megtalálhatjuk a mákos süteményeket. Sokféle egyéb módon is hasznosíthatjuk a megdarált mákot, amely gyakorlatilag mentes az alkaloidáktól, és így teljesen ártalmatlan felnőttek és a gyermekek számára is.

Ajánlott napi adagok: Elsősorban kivonatait és hatóanyagait használják.

Figyelmeztetések: A máktok háziszerként való használata mindenképpen kerülendő!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés