A menta név görög eredetű. A legenda szerint Menthe egy nimfa volt, akire szemet vetett Hádész. Felesége, Perszefóné, bosszúból gyógynövénnyé változtatta a lányt. Egy másik verzió szerint Hádész változtatta át a lányt, hogy megmentse Perszefóné bosszújától.
A menta (Mentha) nemzetség rendszertanilag rendkívül bonyolult. Az ide tartozó növényekre jellemző a szögletes szár, az átellenes levélállás, fürtös virágzat. A nemzetségbe tartozó növények zöld részeinek illata aromás, sokuk gyógy vagy fűszernövény. Némelyeket közülük kultúrnövényként termesztenek. A 25 elfogadott fajból 10 alapfaj és 4 állandósult hibrid található Európában, ezek nagy része nálunk is előfordul. A menták nagyon könnyen kereszteződnek, ennek köszönhető formagazdagságuk. Meghatározásuk sokszor igen nehéz feladat. A hazánkban legismertebb, legkeresettebb fajai a fodor és a bors vagy borsos menta.
Jelenlegi ismereteink szerint a borsosmenta (Mentha x piperita Huds.) spontán létrejött, többszörös fajhibrid. A vélemények megoszlanak arról, hogy keletkezésének hol lehet a központja. Már az ókorban termesztették Kínában és Japánban. Ókori egyiptomi sírokban már Krisztus előtt 1000-ből származó növényt is találtak. A borsmenta egyike azoknak a növényeknek, amelyeket Európa, Ázsia és Amerika számos országában egyaránt hatalmas területeken termesztenek. A növény kb. 1 méter magas, rizómás, enyhén szőrös levelei fogazottak, virágai fehéres-rózsaszínűek.
A borsosmenta illóolajának (Aetheroleum menthae piperitae) legfontosabb alkotórésze a mentol és annak észtere, a mentil-acetát. További alkotórészei a menton, karvon, karvakrol, limonén. Az olajat a frissen szedett virágrügyes hajtásokból desztillálással nyerik. Az ókori görögök olaját balzsamozáshoz használták. Ipari előállított illóolaját a rágógumi-gyártásban, a gyógyszerészetben, illetve a kozmetika és az élelmiszeriparban hasznosítják.
A legjobban mély termőrétegű, humuszban gazdag, 6,0–7,5 pH-jú talajon fejlődik. Vízigénye magas. Agresszív növekedésű, ezért gyorsan kivadulhat. A hajtás a szárcsomóknál könnyen legyökerezik, és új hatást hoz. Rizómáiról is új hajtások erednek. Ezért kiskertbe inkább dézsás növényként tartsuk. Például használhatunk olyan edényt, melynek alját el tudjuk távolítani, így növényünk közvetlenül a kert talajába tud gyökerezni. Így is egy darabig megfékezhetjük elszaporodását. Vegetatív úton könnyen szaporítható. A szárdarabokat kora tavasszal ültessük el. Miután vonzza a rovarokat, ültessük gyümölcsfák közelébe.
Ha dészában szeretnénk nevelni, ültessük mély, vízelvezető nyílással ellátott edénybe, hiszen gyors növekedésű, és helyre szüksége van. Jól öntözzük be, tegyük fényre. Ha szobában tartjuk, helyezzük az ablak közelébe.
Hajtásról is gyökereztethetjük. A hajtás legyen erős, de nem szükséges, hogy sokleveles legyen. Tegyünk vízbe több hajtást. Minél mélyebben ér a vízbe, annál több gyökeret ereszt. Kb. egy hét elteltével megjelennek a fehér gyökerek. Addig hagyjuk vízben, amíg nem fejleszt oldalgyökeret is. Ha fogy a víz, pótoljuk vissza. Ha a gyökerek már megerősödtek, ültessünk minden hajtást külön edénybe. Évente ültessük át. Ha már túl nagyra nőtt, átültetéskor vágjuk szét két-három részre.
Gyógyhatásai
Európa összes országában, az Amerikai Egyesült Államokban és több ázsiai országban is hivatalosan szerepel a gyógyszerkönyvekben. Főleg aromás illóolajának köszönheti gyógyító erejét. Olaját a gyógyászatban gyógyteák és teakeverékek, szeszes kivonatok formájában használják.
Terápiás alkalmazásakor fokozza a nyálképződést, segíti az emésztést. Ideg és gyomorerősítő, enyhíti a hányingert, az emésztőrendszer simaizmainak elernyesztésével csökkenti a gyomorgörcsöt, szélhajtó és antiszeptikus hatású, valamint serkenti az epeműködést. A borsmentából készült tea ezért fogyókúra esetén is hasznos. Köhögés, hurut és torokfájás kezelésében is hatékony. Szeszes kivonata többféle fájdalomcsillapító szer alkotóeleme. Antireumatikus hatású kenőcsök, masszázs és fürdőolaj alkotórésze. Lumbágó és izomfájás esetén a bőrbe dörzsölve hat. A borsmentából nyert illóolaj több baktérium és gomba fejlődését gátolja, valamint az ajak és nemi herpesz vírusának elpusztításában is segít, továbbá enyhíti a migrén és a megfázás tüneteit. Gyakori alkotóeleme a gargalizáló szereknek, a köptető és a hörgők váladékát elfolyósító illóolajos anyagoknak, de orr és légzéskönnyítő kenőcsöknek is fontos alkotórésze.
Felhasználása házilag
Friss hajtásait és leveleit közvetlenül virágzás előtt, a korai órákban érdemes leszedni. Ha hajtásait szárítani akarjuk, akkor több hajtást vágjunk le ollóval. A beteg, fonnyadt leveleket távolítsuk el. Szárítás céljából fektessük két papírtörülköző közé, majd mikrohullámú sütőben 3–4 percig szárítsuk. A hajtásokat csokorba kötve, fejjel lefelé függesztve is száríthatjuk száraz, huzatos helyen. Közvetlen napfény ne érje. A mélyhűtőben, zárt csomagolásban fagyasztva száríthatjuk.
Teához szedjünk egy marék friss levelet, forrázzuk le egy bögre vízzel, és hagyjuk ázni 10 percig. A szárított leveleket zöldtea-főzetbe hagyjuk állni. Ha zöldséget párolunk, tegyünk az edénybe borsmenta ágat. A teát elfogyaszthatjuk, hajat öblíthetünk vele, beletehetjük a fürdővízbe. Noha rendkívül üdítő, élénkítő hatása van koktélokba, gyümölcsökhöz, teákba keverve, frissíti a leheletet is, különböző főételeknél is jó szolgálatot tesz kellemes, hűsítő íze. Tehát szószok, sültek, töltelékek és desszertek ízesítésénél és díszítésénél is használhatjuk.
|